HTML

Gyerekek és Vizslák

Kisfiam azt mondta egyszer, hogy a vizsla nem kutya, hanem Vizsla - társ a hétköznapokban, védelmező a bajban, gyógyszer a betegségben, szomorkodni soha nem engedő bohóc, és még sorolhatnám... Ez a blog szóljon a gyerekek és vizslák különleges kapcsolatáról. Küldjétek képeiteket névvel és leírással az eztsemtudod@gmail.com email címre

pro-bio.hu

ERŐSÍTSÉTEK AZ IMMUNRENDSZERETEKET, védekezzetek a vírus, megfázás ellen nagyanyáink segítségével!

Rendeld házhoz az egészséget!

"mert az élet szép..."

hozzászólások

  • fenguru: Tündéri! Egyszer rajtakaptam a 67 éves apámat, ahogy a ház mögött térdel és morog és homlokot homl... (2011.03.24. 10:09) Peti, Balázs és Marcipán
  • Kisgyörgyné Katica: Ide is várom az új fotós beszámolót Petike és Marcipán újabb édes játékáról. Ahogy nőnek, úgy fog... (2011.02.17. 10:39) Kis Petyás és Marcipán
  • Kisgyörgyné Katica: Rendszeresen látogató vagyok, kíváncsi szeretettel várom, mekkorát fejlődött a csepp lány, és a ba... (2011.02.17. 10:34) Bátor és barátja :-)
  • Kisgyörgyné Katica: Szívem szerint kötelezővé tenném az ilyen kirándulásokat, testet - lelket építő, nagyon hasznos do... (2010.11.04. 09:41) Botond, Huba és a 4.c
  • TH: @budddha: ok, ok, meglátjuk, meglátjuk. :) (2010.06.09. 12:01) Réka és Füge
  • Kisgyörgyné Katica: Ma van Rozsdás névnapja! Szeretetteljes köszöntésel kívánunk Neki boldog ünnepet! Megy a virtuális... (2010.06.09. 10:52) Rozsdás és a Fiúk
  • pemarianna: Kedves Kati néni, hogyan is szídhatnám meg, amikor ilyen tündéri és türelmes kis lényt nevelnek.Bo... (2010.02.06. 09:18) Emma és Bolygó

Linkblog

Peti, Balázs és Marcipán

2011.02.17. 10:50 budddha

Andreától:

Kicsit régen írtam Nektek....... mert időközben el kellett kezdenem dolgozni,
és a kis Petike bölcsis nagyfiú lett... :)
Marcipán február 5-én elmúlt 2 éves :) igazi nagyfiúvá cseperedett...
Petike és Marcipán kapcsolata ahogy növekednek... úgy lesz egyre bensőségesebb...
Azt hiszem a képek magukért beszélnek!
Petike játék közben... csak úgy váratlanul Marcipán mellé toppan, megfogja mindkét nagy
és gyönyörűséges fülét :) és hatalmas puszit nyom arra a csodaszép pofijára! :D
Persze Marcipán pedig mindezt hősiesen tűri... :)
Amikor lejátszódik ez a jelenet, akkor jön a visszavágó :)
Fejbúbtól lábujjhegyig minden csupa-csupa Marcipán nyál :)
Balázs a nagyobbik fiam már 12éves, köztük más a kapcsolat Marcipánnal...
Ők gondoskodnak egymásról, és kölcsönös imádat szeretet van köztük!
Petike és Marcipán pedig igazi "rosszcsontok" együtt :) akik kölcsönösen "piszkálják",
és mindeközben nagyon nagyon szeretik egymást!:)
Szeretetteli üdvözlettel: Andrea

Szívünk mosolyog hármójuk láttán :)
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3 komment

Bátor és barátja :-)

2010.11.16. 17:39 budddha

Nagyon örülök,hogy létrejött ez az oldal!!!

Csodajó!
Végre megoszthatom más hasonló gondolkodású és érzésű emberrel, hogy mennyire lehet IMÁDNI
a VIZSLÁKAT:)
Az első képen a kislányom ölelgeti a nagy drótszőrű magyar vizsla kutyánkat.
 Mikor megszületett a kislányom, egy kicsit izgultam,miképp fogadja Bátor a kis jövevényt.
De kár volt ezen gondolkoznom:)
Egyszerűen imádják egymást.
Bátor egy 2és fél éves fajtatiszta drótszőrű magyar vizsla.
Egész kölyök korától nálunk nevelkedik.
Nem is lenne teljes az életünk nélküle.
De ezt egy "vizslásnak" nem kell bemutatni.
A második kép a szőlőhegyünkbe készült egy hatalmas erdei séta után.
Remélem elnyeri tetszéseteket:)
Üdv.:Dombai Katinka
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

2 komment

Botond, Huba és a 4.c

2010.10.04. 20:29 budddha

Az Állatok Világnapja alkalmából az osztályomból néhány vállalkozó gyerkőccel kirándulni mentünk. Nincs jobb recept egy felejthetetlen kiránduláshoz, mint gyereke és vizslák egy helyen!  Hihetetlen kötődés alakul ki közöttük pillanatk alatt, érzik egymás rezdülését....  
 
Üdvözlettel: Doni "bácsi" , Botond, Huba vizslák és a 4.c. maroknyi csapata
 
U.i: Mindenkinek szívügyének kellene lennie a felelős állattartásnak. Egy pedagógusnak pedig különösen. Ott a lehetőség a kezünkben, hogy ne csak azok a gyerekek gondolkodjanak "kutyás szívvel" akiknek van négylábú társa. Célom, hogy megtanítsam nekik:
"Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt."
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

1 komment

Kis Petyás és Marcipán

2010.06.08. 20:40 budddha

 Ahogy cseperedik a kisebbik fiam... (ebben a hónapban lesz 1 éves)
látom,  hogy olyan kapocs alakul ki Marcipán és közte... ami elszakíthatatlan lesz!
Egy Életre szóló Kötelék..... soha véget nem érő Barátság...
Boldogság ez Kutyusnak, Kisembernek... és Anyának-Apának egyaránt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2 komment

Réka és Füge

2010.02.12. 14:05 budddha

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5 komment

Emma és Bolygó

2010.02.03. 18:15 budddha

A 16 hónapos Emma pillanatok alatt barátságot kötött a 9 hetes Bolygóval.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment

Emese és Bolygó

2010.01.31. 16:10 budddha

Kedves Eszter!
Szeretettel üdvözlöm az új ötletet, ez aztán kimeríthetetlen!
Bolygónk mindenkit szeret, de a gyerekekhez valami elmondhatatlan vonzalommal közeledik. Emese beteg volt, nem mehetett oviba, szülei megkértek, vigyázzunk rá. Először féltem, szeleburdi vizsla fel ne lökje, meg ne karmolja a játék hevében, aztán elszégyeltem magam, amiért nem bíztam kutyusomban. Az ismerkedés finomkodó játékát később felválotta  a hatalmas birkózás, mindez olyan kacagással, hogy zengett a ház. Álomszép zene volt fülemnek, a legédesebb mesét játszották el amit életemben láthattam. Sajnálom, hogy nem tudtam felvenni egy kisfilm erejéig. Megosztom Veled dadaságunk emlékeit.
Szeretettel: Katica.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Szólj hozzá!

Rozsdás és a Fiúk

2010.01.31. 15:59 budddha

... és folytatódott... :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5 komment

Nálunk így kezdődött...

2010.01.31. 10:52 budddha

... két és fél évvel ezelőtt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Luca kutyánk 8 éves törpeuszkár. Kényelmes, magának való, nincs oda  a hosszú sétákért, de még a rövidekért sem, igazából, ha lehet, csak annyi időre dugja ki az orrát a szabadba, amíg szükségét elvégzi. Öreglányos allűrjei ellenére azért jófej egyénisége családunknak.

Ahogy Marci, legkisebb fiúnk egyre nagyobbá és ezáltal önállóbbá vált, úgy éreztük, Luca mellé jöhetne még valamilyen társ, valami gondozni való kis lény közénk.

Addig-addig törtük a fejünket azon, hogy milyen legyen a másik kutyusunk, amíg arra jutottunk, a legjobb lesz Marcinak egy akvárium, sok-sok hallal. Na, ez éppen olyan hihetetlen sikert aratott, mint amikor én sokéves kutya utáni könyörgésemnek köszönhetően szüleimtől születésnapomra kaptam egy papagájt…

Eltelt fél év, s a kezdeti akváriumi izgalmak (szül-e a guppi, vagy csak túlette magát, meg ilyenek) alábbhagytak. Az etetés rituáléja is már csak számomra hozott kellemesen meditatív perceket…

És akkor újra gondolkodóba estünk. Mérlegeltünk, hánytunk-vetettünk, ésszel gondoltuk végig a dolgokat - majd az érzelmeink döntöttek: vizsla kölyök költözött hozzánk. Alig múlt hét hetes, csodaszép, kutyababa. A gyerekek elolvadtak a látványától, babusgatták, szeretgették, etették, itatták – aztán elmentek aludni. Mi meg egész éjjel felváltva vagy éppen egyszerre virrasztottunk, simogattuk, próbáltuk számára megkönnyíteni a szüleitől és testvéreitől való elválás óráit.

És igen, azóta is nagyon sok gond van Rozsdással, és tudjuk, ez így is marad egy darabig. Azonban, most már a gyerekek is tudják, hogy felelősséggel tartoznak érte. A három és fél éves Marcinak sem probléma, ha fel kell mosnia a kis tócsákat, megtanult odafigyelni arra, hogy ne maradjon üresen a vizes tálka, és amikor tudja, ő teszi Rozsdás elé az ételt. Nem probléma számára, ha saját kényelme elé kell helyeznie kis barátját, kedvenc játékát is félbehagyja, csak hogy vele lehessen. 

Mindig, mindenhová magunkkal visszük, programjainkat úgy alakítjuk, hogy velünk jöhessen – felborult, feje tetejére állt az életünk, de a boldogságunk határtalan, főleg, ha Marcipánt és Rozsdást együtt látjuk.

Szólj hozzá!